Nincs kedvem köszönni... elegem van jelenleg mindenből és mindenkiből...
Tegnap boldog voltam, ma szomorú... címbe is ezt tüntettem fel: könnyen jött, könnyen ment.
De mi is történt íly hirtelen? Csalódások, betegség, minden szar egyszerre...
Ma hazafele úton kezdődött minden. Elromlott a füllhallgatóm. Végleg. Ez már elbaszta a kedvem délutánra... aki ismer, tudja milyen fontos számomra a zene. Mennyire hozzászoktam az évek alatt, hogy minden úton zenét hallgatok... ez most nagyon rosszul jött ki, mivel beteg vagyok, és hétvégére pihenést terveztem, de így nem fog össze jönni... mehetek holnap boltba venni újat, és betegedhetek tovább... csak mert nővérem nem képes odaadni ő füllhallgatóját. Anyukám meg nem képes beugrani boltba megvenni nekem. Inkább betegedjek tovább, és ne gyógyuljak fel soha... hát szép. Megjegyezném, hogy nem sima füllhallgatóról van szó, hanem Sony Ericssonosról. Csak az marad benne a fülembe... és abból csak kettőnknek van itthon nővéremnek. Ő fülébe sima füllhallgató is joo, simán használhatna hétfőig vagy keddig olyat, amíg én nem veszek ujat (attól függ mikorra épülök föl). De persze neeem... inkább nem is szól hozzám akkor, mikor rákérdezek. Eléggé pofátlan viselkedés ez szerintem. Ugyanezt eljátszotta egy "barátnőm" is. Sok gond volt barátságunkban, de tegnap jool megbeszéltünk mindent. Ma már minden más volt... ujra összejött női ruhás elég rossz dolgokról elhíresült barátjával, és engem már megint leszart olyan magasról, amilyen magasról csak lehet. Közösségi oldalon nem jelöl be, msnen szarik vissza írni, stb. Jöhet azzal, hogy mindent félreértek. De ezek után már nem gondolom ezt... tudtam, hogy ez lesz, ha esetleg kibékülnek. Épp ezért most már tényleg belefáradtam ebbe. Megmondtam neki, hogy csak akkor keressen, ha tényleg felnyílik a szeme, és nem ilyen vakon néz a világra. Szerintem erre egy hamar nem kerül sor (inkább sosem), dehát ez van. Ő már nem az, akit régen egyik legjobb barátnőmnek vallottam. Ő kb minthamár szégyenlene engem, hazudik is nekem sokat meglátásom szerint (tudok is 1-2 példát, ellentmondást). Tehát ennyi... lezártam magamban ezt a barátságot. Ha tesz érte vmit, örömmel várom, nyitott leszek, de jooval bizalmatlanabb. Nem akarok megint átverve lenni.
Hát most kb ennyi rosszat tudtam megemlíteni erről a napról...
A fura, hogy most, hogy leírtam mindent, mintha már könnyebb lenne az egész. A jövőre gondoltam hirtelen... anyum még piszkál, de igazándiból tudom, hogy amiket felhoz, értem teszi. Meg vígasztalt is közben... szóval tudom, hogy szeret. És én is szeretem őt, akármiket is mondok neki néha. <3 Nővérem... ő egyenlőre kérdőjelesebb. Oké, tudom, hogy szeret, és én is szeretem őt, csak annyira rossz, hogy nem mindig számíthatok rá... de talán meg tudom vele beszélni vhogy... majd eldől. Remélem pozitív irányba (bár biztos, mert mi mindig ezt játszuk el). "Barátnőm"... vele jelenleg lezáró viszonyban vagyok. Ő majd részéről eldönti. Bár szerintem örül, hogy megszabadul tőlem. Ha nem örülne, keresne és tenne vmit. Ez szerintem egyértelmű. De mindegy... annyit szenvedtem már miatta, mostmár nagyon erőltetett lenne ez így. Persze attól még nyitott vagyok rá, csak már kevésbé bizalmasan (tudom, hogy olvassa most ezt). Betegség meg majd elmulik... csak már tényleg elmulhatna. Utcán a legrosszab hidegbe... sírni tudnék akkor a fájdalomtól kb. De talán elég lesz neki másfél nap gyógyulásra... vagy nem. Én optimista leszek ebben az ügyben.
Most már tényleg egyre jobb a kedvem. Anyum már megértő, Dávid is van msnen és nyugtat, ami nagyon jól esik. x)
Fura egy uj év ez... most erre jutottam. Lezártam 2 "barátságom". Egyik az a "barátnőm", másik egy "haverféle". Őt amiatt nem bánom, hogy elég gyerekesen viselkedett utolsó beszélgetésünkkor (a döntő vitánál). Érte ezek után már komolyan nem kár. Azért nem is említettem eddig. Jook meg, hogy itt van nekem Dávid. x) Egyébként átmenetben vannak még a jook... főleg magamon akarok változtatni. Főképp belsőmre gondolok. Bár külsőn sem ártana pár kg-t leadni pl. xD A lényeg, hogy teszek idén dolgokat, amik szebbé tehetik az életem. Nem bízom én már a szerencsére a napjaim... szorgalmasan fogok tenni dolgokért és ugy majd több joo dolog fog érni. Tudom. A lelkiismeret furdalás mentes élet, s a hasznosabb dolgokkal elütött pl már vidámabbá teszik az embert. És, ha a körülöttem levőknek is adok ezekből, akkor őket is. És már minden jobb. Ezt fogom tenni. Kialakítani. EZ MOST A CÉLOM. x)
Ti is állítsatok fel célt, és tegyetek érte. Joo érzés lesz az eredmény (ha sikeres). x)
~Rayna X
P.S.: Egyik kedvenc képem, amit Horvátországban csináltam (semmi ps, fényképezőgépem volt ilyen ügyes xD de szerintem művészi).
